A férfi el akarja vinni a tini fiút kocsival a nagy viharban, de erre a válaszra nem számított

Gyakran gondolhatjuk azt, hogy az emberek iránti tisztelet kevésbé van már jelen életünkben, de ez a történet szerencsére ennek az ellenkezőjét mutatja. Mikor Art Bouvier az egyik New-Orleans-i étterem tulajdonosa a hideg időben éppen az étterme előtt lapátolta a havat, ezt a történetet írta le a Facebook oldalán :

Éppen kint voltam a szeles, havas időben és a jeges havat takarítottam, egy fiatal fiút láttam átmenni a parkolón. Nyugat felé tartott. Odajött hozzám és megkérdezte milyen messze van a Sherman u 10.

Elmondtam neki, hogy 10-11 km-re van. Azt javasoltam, hogy menjen busszal, mert ebben a rossz időben biztos, hogy hamarabb oda fog érni. Ő megköszönte a segítséget és tovább ment.

Kérhetett volna tőlem pénzt a buszra. De nem azt tette, én azt hittem biztos pénzt fog tőlem majd kérni. Ehelyett tovább ment.

10 perccel később arra mentem kocsival, amerre a fiú tartott. Még fél úton sem volt.

Megálltunk a kocsival és mondtuk neki, hogy jöjjön velünk. Útközben kifaggattuk úticéljával kapcsolatban.”

Jhaquiel a 42es számú útról indult el a Sherman út 10 szám felé. Egy állásinterjúra igyekezett, nem tudta, hogy vajon megkapja-e az állást. Nem volt pénze buszra, de jól kalkulált és még pontosan két órája volt az interjúig.

Azt is megkérdeztem tőle, hogy ebédelt-e már és azt válaszolta, hogy nem. Ekkor megálltam egy kis étteremnél és kértem neki ebédet. Nagyon meg volt lepődve.

Mi elvittük a kért címre és ott elköszöntünk egymástól. Elkértem a telefonszámát, s bár tudtam, hogy talán lesz munkája, azon gondolkodtam, hogyan tudnám én alkalmazni. Ha nálam dolgozik, akkor csak napi 5 km-t kell megtennie és nem 10-et.

A fiú még nem tudja, de már hétfőtől nálunk fog dolgozni. Még soha nem találkoztam olyan fiatallal, aki ennyire szorgalmas lenne.

A fiú nagyon meg volt lepődve, amikor másnap felhívta őt Art Bouvier és azt mondta, mindegy mennyi fizetést ajánlottak neki a másik helyen, ő annak a dupláját fizetni ha nála fog dolgozni. A férfi még soha nem látott ilyen fiatal fiút, aki ennyire szorgalmas volt és képes volt két órát gyalogolni a hóban és még két órát hazagyalogolni csak azért, hogy elmenjen egy állásinterjúra.

Ha tisztelettel bánunk mindenkivel és szorgalmasak vagyunk, sok meglepetés várhat ránk az életben. Kérjük oszd meg ezt a cikket barátaiddal a Facebook-on.