9 ember, aki akár regényhős is lehetne - de ők a valóságban is léteztek
Egy férfi, aki annak ellenére megtanult focizni, hogy három lába volt, az ikerpár, akik egymáson kívül soha senki mással nem beszéltek, a férfi, akinek 24 különböző személyisége volt – ezek az emberek a “hihetetlen” szó szinonimái. De a történetük valódi, és még mindig lenyűgözi az embereket.
A következő válogatással is azt szeretnénk megmutatni, hogy a világ tele van hihetetlen emberekkel. Most a legkülönlegesebbeket ismerheted meg.
Az Erdei Ember – Petrus Gonsalvus
Mindenki ismeri a Szépség és a Szörnyeteg történetét, akik egymásba szerettek. De azt csak kevesen tudják, hogy ennek a mesének valóságalapja van. 1537-ben Tenerifén született egy különleges kisfiú, akinek az egész testét szőr borította.
Szülei azt hitték, gyermeküknek valamilyen démoni betegsége van – akkoriban még senki nem ismerte a hypertrichosis nevű betegséget -, és amikor a fiú 10 éves lett, eladták őt francia kalózoknak. Ők “Erdei Embernek” nevezték el, és még a francia királynak, II. Henriknek is bemutatták.
II. Henrik észrevette, hogy a fiú elég eszes és nagyon gyorsan megtanulta a francia nyelvet is. Ezért gondoskodott arról, hogy megfelelő oktatásban részesüljön. Miután a király meghalt, felesége, Medici Katalin viselte Petrus gondját. Egyes források szerint ő közreműködött Petrus házasságának megköttetésében is. Felesége a gyönyörű udvarhölgy, Catherine lett.
Bár különböztek egy átlagos családtól, házasságuk nagyon erős volt. 6 gyerekük született, akik közül 4 örökölte apjuk betegségét. Leghíresebb utódjaik Magdalena és Antoinette voltak.
Medici Katalin halála után a Gonsalvus család kegyvesztetté vált, és nem maradhatott tovább a francia udvarban. Petrus ekkor Itáliába költözött gyermekeivel, ahol Pármai Margit védnöksége alatt éltek.
Egy idő után a család Viterboba költözött, ahol Petrus 81 éves korában halt meg. Ez akkoriban kimagasló életkornak számított.
Petrus története nem csak a Szépség és a Szörnyeteg meséjéhez szolgáltatott alapot, de a tudósokat is elindította a betegség kutatására.
A háromlábú focista – Francesco Lentini
Francesco 1889-ben született Olaszországban. Valószínűleg volt egy ikertestvére is, de a terhesség alatt valami probléma történhetett, és a két test egybenőtt, így Francesco 3 lábbal született.
A fiúnak 11 bátyja és nővére volt, valamennyien egészségesek. Szülei hamar lemondtak róla, és a nagynénjének adták, hogy ő nevelje. Ám a nagynéni hamarosan elküldte egy testi fogyatékkal élőket nevelő intézetbe.
Francesco elmondása szerint egészen eddig a pillanatig úgy érezte, hogy ő a legboldogtalanabb gyerek a világon. De amikor meglátta a többi gyereket, akik nem tudtak beszélni vagy mentálisan sérültek voltak, rájött, hogy az ő problémája nem is olyan súlyos, hiszen ettől még élvezheti az élet szépségeit.
Úgy döntött, megtanulja használni a testét. Megtanult biciklizni és focizni is. 8 éves korában az Egyesült Államokba ment, ahol felnőtt és cirkuszi előadóművész lett.
Műsorszáma nagyon népszerű lett, ezen felbuzdulva Francesco úgy döntött, támogatni fogja a sorstársait, hogy ők is jobban boldoguljanak az életben. Írt egy önéletrajzi könyvet, amit a műsorai közben árult.
A könyvben leírta, hogyan tanult meg együtt élni a problémájával, és hogyan hozta ki belőle a legtöbbet cirkuszi előadóként.
“Vettem egy pár cipőt, és vettem még egy darabot egy fiútól, aki elvesztette a lábát.”
Francesco arra is próbált rájönni, mi okozhatta ezt a testi problémát nála, gondolatait pedig megosztotta a nőkkel, hogy a terhesség alatt mit kerüljenek el, nehogy így járjanak.
30 éves korára amerikai állampolgár lett, és feleségül vette Theresa Murrey-t. 4 egészséges gyermekük született. Francesco 77 éves korában halt meg, egész életében fellépett a műsorszámával.
A hihetetlenül okos gyerek – Christian Heinrich Heineken
Még ma is csodagyereknek hívják az 1721-ben Lübeckben, Németországban született fiút. Apja, Paul Heineken művész és építész volt, anyja, Catherina Heineken művész és alkimista. Amikor 10 hónapos volt, már el tudta ismételni a tárgyak nevét, gyakran mondatokat is mondott.
Elképesztő memóriája volt, szemtanúk szerint 1 éves korában idézni tudta az Újszövetséget latinul. 3 éves korában már előadást tartott a dán történelemről IV. Frigyes idejéből. Előadásai olyan részletesek és érdekesek voltak, hogy még az udvart is lenyűgözte a fiú tehetsége.
Sajnos Christian csak 4 évet élt, gluténérzékenységben halt meg, amit akkoriban még nem ismertek, szülei pedig folyton gabonafélékkel etették őt.
Az óriás pár – Martin és Anna Bates
Ne gondold, hogy olyan egyszerű férjet találni, ha az ember lánya 210 cm magas. Ráadásul olyat, aki még jól is mutat mellette. De az 1846-ban Kanadában született Annának sikerült.
Teljesen átlagos családban született, szülei, bátyjai és nővérei mind normál magasságúak voltak. 15 éves korára azonban Anna már több mint 200 cm magas volt, súlya közel 100 kg és hatalmas lábai voltak. Anna rémisztő méretei ellenére is szép nőnek számított.
25 éves korában szerelmes lett egy cirkuszi előadóművészbe, Martin Bates-be, aki szintén egy átlagos méretű családban látta meg a napvilágot, de 6 éves korában elkezdett nagy iramban nőni, és 14 évesen már ő is több volt 2 m-nél.
Mikor Martin és Anna találkoztak, Martin 228,6 cm magas volt, szemtanúk szerint pedig Anna még ennél is magasabb, pedig 9 évvel fiatalabb volt a férfinél.
Összeházasodtak. Mindketten nagyon kreatív emberek voltak, mindenki emlékezett rájuk, és nem csak a magasságuk, de az előadói és zenei tehetségük miatt is.
A pár kétszer próbálkozott gyermekkel. 1872. május 19-én Anna egy több mint 7,5 kg-os lányt szült, aki azonnal meg is halt. 7 évvel később született egy közel 10 kg-os fiúk, aki csak 11 órát élt, de apja szerint tökéletes volt.
9 évvel később Anna szívrohamot kapott és meghalt, Martin pedig újraházasodott. Ezúttal átlagos méretű nőt választott.
24 személyiség egy emberben – William Stanley Milligan
William Milligan egy ritka pszichológiai betegségben szenvedett, ami miatt 24 különböző személyiség lakozott benne, melyek nem voltak felelősek egymás cselekedeteiért. William kizárólag a saját személyiségét (Billy-t) tudta kontrollálni, de a többi 23-at nem.
Billy személyiségei között voltak erősek is, melyek tudtak a többi létezéséről és tudták is szabályozni azokat, de voltak gyengék is, amelyek erre nem voltak képesek. Egyes személyiségei segítettek neki bizonyos feladatok megoldásában, míg mások inkább rombolóak voltak.
Az elméjében létezett férfi és női személyiség, felnőtt és gyermek, emberek különböző szintű intelligenciával, különböző akcentusokkal és karakterekkel. Nem volt az összes személyisége barátságos. Egyesek bűncselekmények elkövetésére indították Billy-t, aki emiatt bíróságra is került.
A bíró meghallgatta a szakértők véleményét és nem küldte Billy-t börtönbe. Helyette pszichiátriai kezelést rendelt el. Billy 10 évet töltött az intézetben, végül pedig teljesen tiszta elmével távozott a pszichoterapeutáknak köszönhetően. Szabadulása után létrehozott egy kis filmgyártó céget, ami hamarosan csődbe is ment.
Nem sokkal ezután Billy minden kapcsolatot megszakított az ismerőseivel és elköltözött. Egy szociális otthonban halt meg 59 éves korában.
“A tevelány” – Ella Harper
Ella gyönyörű lány volt, de sajnos nem ez volt az első dolog, amit az emberek észrevettek rajta. Különös betegségben szenvedett, visszafelé hajló térdekkel született, így csak négykézláb volt képes járni.
12 éves korában csatlakozott Harris Nickel Plate Show című cirkuszi előadásához, ahol “A tevelány” nevet kapta. A hirdetésekben úgy írták le, mint egy gyönyörű lányt, aki teve módjára jár. Ella heti 200 dollárt keresett, ami most kb. 5000 dollárnak felelne meg.
16 évesen úgy döntött, ott hagyja a cirkuszt, és inkább tanulni fog. 35 évesen már házas volt, nem sokkal az esküvője után várandós lett. Született egy lánya, aki 1 éves kora előtt ismeretlen okból meghalt. 48 éves korában férjével örökbe fogadtak egy újszülött kislányt, de ő is meghalt 3 hónapos korában.
3 évvel később Ella is meghalt, gyermekei mellé temették el.
“A csendes ikrek” – June és Jennifer Gibbons
Barbadoson 1963-ban születtek meg az ikrek, June és Jennifer Gibbons, akiket később “A csendes ikreknek” neveztek el. Másokkal szemben mintha némák lettek volna, senkihez nem szóltak, de nem ez volt bennük az egyetlen furcsa.
Miután Wales-be költöztek, a lányok szülei rájöttek, hogy gyermekeik valójában nem is némák. Egymással egy olyan különös nyelven kommunikáltak, amit csak ők értettek. Próbálták elkülöníteni a lányokat, különböző iskolába is járatták őket, hogy kénytelenek legyenek más emberekkel is beszélni. De a helyzet csak rosszabb lett, és mikor June és Jennifer hazaértek, még inkább elzárták magukat a külvilágtól.
Minden idejüket a szobájukban töltötték, ahol rengeteget írtak. Költeményeket és történeteket gyártottak – legtöbbjüknek szörnyű cselekménye volt -, és mindennap írtak a naplójukba is. Amikor belefáradtak abba, hogy más emberekről bűnügyeket kreáljanak az írásaikban, elkezdték megvalósítani a saját bűnügyeiket. Sokszor gyújtogattak és követtek el támadásokat hétköznapi emberek ellen.
A bíró úgy döntött, pszichiátriai kezelésre küldi őket. A lányokat a kórházban elválasztották, de a személyzet félt tőlük, mert még mindig ugyanúgy viselkedtek, ugyanabban a pillanatban ugyanolyan testhelyzetben voltak a külön szobáikban.
Marjorie Williams újságíró 11 éven át harcolt a lányokért, végül sikerült elérnie, hogy a lányokat egy hagyományos kórházban helyezzék el. A költözés előtt Jennifer azt mondta az újságírónak: “Marjorie, Marjorie, meg kell halnom.” Mikor az újságíró megkérdezte, hogy miért, azt felelte: “Mert így döntöttünk.” És meghalt.
Az újságíró szerint az egyik lánynak meg kellett halnia, hogy a másik szabadon élhessen. Éppen ezért nagyon bonyolult kapcsolat volt közöttük. Gyűlölték és imádták is egymást, ezt leírták a naplóikban is.
“A nővérem egy sötét árnyék, mely megfoszt engem a napfénytől, ő számomra az egyetlen gyötrelem, halálos ellenségekké váltunk egymás szemében.” – írta Jennifer. “Érezzük az idegesítő, halálos sugarakat, melyek kijönnek a testünkből és csípik a másik bőrét. Azt mondom magamnak, vajon meg tudok szabadulni a saját árnyékomtól? Lehetséges vagy sem? Az árnyékom nélkül vajon meghalnék? Az árnyékom nélkül szabad életem lenne-e vagy meghalnék? Az árnyékom nélkül, amit a nyomorúság, a megtévesztés, a gyilkosság arcával azonosítok.”
Testvére halála után June elkezdett beszélni a rokonaihoz, és rövid ideig még egy jótékonysági üzletben is dolgozott.
