Igazi példakép: Nyílt levelet írt a modell, aki túl kövér a divatiparnak
Charli Howard kiborult és nyílt levélben üzen hadat a divatiparnak, amiért túl kövérnek nyilvánították, pedig XS-es a mérete.
Lassan már mindennaposnak számítanak azok a történetek, amikor egy modell kiborul, mert túl “nehéznek találtatik” a divatiparban. Nem lenne ezzel semmi baj, ha valóban és szemmel láthatóan jogos lenne a kritika. De egy XS-es (34/36-os) modell esetében kövérségre hivatkozni egészen abszurd. Így érezte Charli Howard is, aki az alábbi nyílt levelet fogalmazta meg néhány hónappal ezelőtt az oldalán:
“[email protected] be a (most már ex) modellügynökségem, amiért azt merték mondani, hogy a 173 centimhez és a 34/36-os méretemhez “túl nagy” vagyok és “kijöttem a formából” a divatiparhoz. Soha többé nem hagyom, hogy ti mondjátok meg nekem, mi a baj a külsőmmel és milyen változtatásokra van szükségem ahhoz, hogy “szép” legyek (például, hogy fogyjak néhány centit a csípőmből), csak azért, hogy abban reménykedhessek, így munkát találtok majd nekem. Nem vagyok hajlandó szégyellni magam és idegeskedni azért, hogy megfeleljek a ti nevetséges és elérhetetlen szépségideálotoknak, miközben ti egész nap a gépetek előtt ültök, süteményt zabáltok és kekszeket toltok le a torkotokon, az én és a barátaim megjelenését fikázva. Minél inkább arra buzdítotok minket, hogy dobjunk le pár kilót és legyünk kisebbek, a tervezők annál kisebb méreteket készítenek majd, és annál több fiatal lányt tesztek beteggé. Soha többé nem szeretném képviselni ezt az irányzatot.
Fogjátok végre fel, hogy nő vagyok. Ember vagyok. Nem vagyok képes arra, hogy csodás módon leborotváljam a csípőcsontomat egy szabvány ruha méretére, hogy megfeleljek az ügynökség elvárásainak. Sokáig harcoltam a természettel, mivel ti túlságosan “gömbölyűnek” tartottátok a testemet, de ennek vége, mert elkezdtem szeretni az alakomat. Nincsenek nagy melleim, de a fenekem rendben van :), és nagyon sok márka, akikkel dolgoztam, elégedett vele.
Egyébként pedig rögzítsük a tényeket: amikor 47 kiló voltam, még akkor sem voltam elég jó nektek. Amikor hetekig órákra eltűntem az edzőteremben, még akkor sem találtatok elég piacképesnek. Nem győzhetek. A dologban az az ironikus, hogy imádok modellkedni – az embereket, akiket megismerhettem, a helyek, ahova eljuthattam és a munkák, amiket megcsinálhattam. Folytatni fogom, de csakis az én szempontjaim szerint. A mentális és fizikai egészségem sokkal fontosabb annál, mint egy szám, bármennyire is szeretnétek ez utóbbit hangsúlyozni. Addig is, amíg nincs egy ügynökség, amelyik végre saját magamért, a testemért és a nőért, akivé lettem, szeretne engem reprezentálni, leléptem nyaralni. Ha van ilyen ügynökség, akkor pedig csörögjön!”
Persze minden jó, ha jó a vége: azóta eltelt pár hét és mondanunk sem kell, Charli végül meghívást kapott egy modellügynökségtől, aki szívesen képviselné őt. Azóta boldog, mert egy olyan ügynökséget talált, ahol úgy tűnik, megértik őt. Hajrá, Charli és köszönjük, hogy példát mutattál! Még több ilyen karakán lányt a modellvilágba! Egyetértetek?
