Egy nő élete és utolsó percei videón: így halnak meg, akik a végleges altatást választják
Elmondja miért döntött így, és hogy mit gondol az orvosi segítséggel végrehajtott öngyilkosságról! Őszinte és felkavaró történet!
Michéle Causse 74 évesen úgy döntött, hogy orvosi segítséggel örök álomra hajtja a fejét. Története azért is kavart nagyobb port, mert a kitűzött nap előtt még elmesélte élete történetét egy videóinterjúban, és hagyta, hogy az utolsó pillanatig nyomon kövessék.
A látszólag élettel teli, humorizáló nő őszintén beszélt a helyzetéről és döntéséről. Elmondta, hogy betegsége láthatatlan kívülről, de valójában a csontjai tönkrementek, törékeny lett, elvesztett egy vesét, és asztmás. 55 éves kora óta szinte ágyhoz van kötve. Egyedül az agya működik még úgy, ahogy kellene, de amióta nem tud írni, a szavakat is felejti el és nem képes úgy formálni az életét, ahogy érdemesnek tartaná. Teherként látja magát mások számára, és nem azért, mert barátai, rokonai nem segítenek szívesen, inkább őt zavarja kiszolgáltatottsága. Egy mondatban összefoglalva: „az élet elvesztette a jelentését” számára.
A másnapra kitűzött halálos ital lehörpintéséről annyit mondott, hogy keserű lesz, de kap utána csokoládét.
Az interjúban a segédkező nővér is bemutatta, hogy miként történik az altatás folyamata náluk Svájcban, ahol legális az eljárás. Egy szobában keverik a halálos mérget, egy másikban az ágyra fektetik a pácienst, akit végigkísérik az utolsó útján. A nővér azt is elmondta, hogy sokan órákat mesélnek neki előtte az életükről, és ugyan mindenki nagyon határozott szándékkal megy hozzájuk, sokan még percekig tartják kezükben a poharat mielőtt kiinnák. Az eljárás szerint, a páciens megissza a keserű 2 dl méregkeveréket, majd utána csokit kap, hogy a keserű íz ne zavarja. Ezután pár perc múlva mély, kómaszerű állapotba esik, amiből annyit észlel, hogy elaludt. Innen már nem érez semmit. Ezt követően 30 másodpercen belül leáll a légzés, majd másodpercek múlva a szív is.
Amikor a videót forgató stáb az utolsó napon találkozott a hölggyel, eleinte aggódtak a nehéz hangulat miatt, de Michéle vidám és nyugodt volt. Így beszélt gondolatairól:
„Ez gyönyörű! Elmúlt minden aggodalmam, mert már felesleges. Itt a gondomat viselik, még a halálomról is gondoskodnak! Bárcsak mindenki megtapasztalhatná ezt és dönthetne a haláláról az utolsó évek szenvedése helyett. Hagy döntse el az ember maga. Az emberek imádják és magasztalják az életet. Ha mindenki legálisan dönthetne a méltóságteljes haláláról, akkor sem lennének hirtelen sorok. Csak mert legális, nem könyörögne egyből mindenki a halálért. Az a kevés, aki úgy döntene, hogy meghal, nagyon jó okkal tenné!”
A helyszínen tartózkodó barátai még elmondják, hogy szerintük senki nem ítélkezhet más szenvedéséről, mert azt csak az adott ember tudhatja.
Amikor a nővér kikeverte az italt, akkor bevitte Michéle-nek. Mielőtt megitta volna, mindenki elbúcsúzott tőle. Utolsó szavai között még elmondta, hogy semmi sem nagyszerűbb, mint a zene, hiszen éppen akkor is komolyzenét hallgatott.
A nővér alaposan meggyőződött róla, hogy Michéle tudatosan és megfontoltan döntött, és tudja mit csinál, majd odaadta neki a poharat.
